Volt egy nyulam

Volt egy nyulam.
Lógó fülű, dalmata
Amerikai törpenyúl,
Ez volt a ketrecre írva,
Amiben megláttam a boltban.
Éppen nem csinált semmit.
Ez jellemző volt rá,
Sosem csinált semmit.
Csak evett és aludt,
És néha a lábával toppantott.
Olyankor apám azt mondta,
Hívja a nyuszilányt.

De nem jött soha a nyuszilány,
Hiába hívta. Pedig segítettünk,
Toppantottam én is, apa is.
Néha még anya is. De nem.
Fricinek hívták a lógó fülű,
Dalmata amerikai törpenyulat.
De a nevére nem hallgatott
Soha. Buta kis állatka,
Mondta anyám, de nem volt
Igaza. Csak úgy tett, mert
Nem akarta, hogy ugráltassuk.
Szabad akart lenni, azt hiszem.

Egy nap aztán, péntek volt,
Üres volt a ketrece reggel.
Elugrált innen, Apa azt mondta,
Egy másik gyerekhez.
De én nem hittem neki, mert már
Öt éves voltam. Majdnem hat.
Csak egy fénykép maradt
Róla, ott lóg a falon.
Engem néz, és közben olyan,
Mint régen. Nem csinál semmit.