A fényképen Trapper látható, a kritikus kutya, aki a szaga alapján el tudja dönteni egy könyvről, hogy értékes alkotás-e. Trapper története egészen különös. Az ezredforduló környékén, Innsbruck közelében az osztrák rendőrség titkos kísérleteket végzett: létre akarták hozni a szuperkutyát (Überhund). Horst Spinner őrnagy leírja a könyvében (Ich und mein Spürhund), hogy sintértelepről szerezték be a kísérletben részt vevő állatokat, akik nem egyformán reagáltak azokra a kémiai anyagokra, amelyeket injekció formájában adtak be nekik. A 135. oldalon megemlít egy Trapper nevű kutyust, aki egy hibás koncentrációjú anyagtól kómába esett, és éppen Spinner őrnagyot bízták meg azzal, hogy Walter PPK típusú szolgálati fegyverével megszabadítsa szenvedéseitől. Spinner őrnagy aznap reggel borotválkozás közben az élet értelmetlenségén gondolkozott, és mint ilyen hangulataiban mindig, ezúttal is betette a táskájába Thomas Mann Varázshegyét. Délután, miután néhány töltényt vételezett, a kábult kutyát a karjába vette, a kert végébe cipelte, és kibiztosította a fegyvert. Hirtelen észrevette, hogy Trapper orrcimpája mozogni kezd, és a kutya feje az őrnagy táskája felé fordul. Mivel a táskában volt Spinner őrnagy bécsi virslije is (Wiener Würstchen) némi mustár (Bayrischer Senf) társaságában, először arra gyanakodott, ez keltette fel Trapper érdeklődését. Kipakolta a táskáját, Trapper orra alá dugta a virslit, aztán sorra minden holmiját, és csodálkozva látta, hogy a kutyára a Varázshegy van különös hatással: remegve szaglássza, és boldogan morog, amikor közelebb férkőzhet hozzá. Néhány perc szimatolás után Trapper egészséges vakkantásokkal talpra állt. Az elkövetkező napokban Spinner őrnagy más könyveket is a kutya orra elé tolt, és kiderült: Trapper teljes biztonsággal felismeri a remekműveket. Olyankor boldogan morog, csóválja a farkát, és ragyog a szeme. Ha viszont közepes könyvet dugtak az orra alá, elfordította a fejét, esetleg vicsorogni kezdett. A rossz könyvekre egyáltalán nem reagált. Egyetlen alkalommal tévedett csak: Musil Tulajdonságok nélküli emberét megszaglászta egy kicsit, aztán elment vacsorázni. Ezt Spinner őrnagy megerősítésnek vette arra nézve, hogy ezt a regényt nem kell elolvasnia. Az őrnagy könyvének Trapperről szóló fejezete szomorúan végződik: miután irodalomkritikusok megneszelték, hogy tévedhetetlen ítéletű kutya van a birtokában, egy napon Trappernek nyoma veszett. Spinner még egy ideig könyveket szagoltatott a kómába esett kutyákkal, de a csoda nem ismétlődött meg. A kísérleti telep hamarosan bezárt, mára már a bunkereket is felszámolták. Kritikusok a mai napig keresik Trappert, és időről időre felröppen a hír, hogy látták valamelyik könyvtár közelében, egyszer még kép is készült arról, hogy egy fiatal író egy fekete kutya orra alá tolja a könyvét, és reménykedve várja a reakciót. Idáig senkinek sem beszéltem róla, de most elmondom: Trapperre én találtam rá öt évvel ezelőtt. Kiselejtezett könyvek között feküdt, fejét egy Kafka-kisregényen nyugtatta, mancsai között egy ütött-kopott Hrabal-könyvet tartott. Csáth Géza novelláival csaltam haza, és azóta is itt lakik nálam a kertben. Jól megvagyunk, Musilt is megszerette. A házát remekművek borítójával tapétáztam ki, ételes edénykéje aljára az Anna Kareninából ragasztottam oldalakat. Ezen a képen egy labdával látható. Napokig dolgoztam azon, hogy a labda belsejébe belecsúsztassak néhány Kosztolányi-verset. Azóta mindig magával viszi. Most dolgozom egy Dosztojevszkij-nyakörvön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése