Dóka Péter: Muff kapitány

– Kínai karatefilm? Arra nem fog eljönni. Ha meg eljön, akkor meg se várd a film végét, csak szaladj, nyakadban a lábad, mert az ilyen csajok harapnak, rúgnak. Ha taperolod a moziban, szétkarmolja az arcod! Volt egy ilyen harcias csajom. Ezt is ő csinálta!

Kicsi Dady kinyitotta a száját, és mutatott valamit Iminek, amit nem lehetett látni a fogszabályzójától.

– Baromi ronda, mi?

Imi bólintott. Dady rágyújtott egy cigire, és olyan arcot vágott, mint aki gondolkodik valamin. Imi közelebb csúszott hozzá a pad támláján.

– Akkor mi legyen, Dady?

Kicsi Dady kifújta a füstöt.

– Hazudni kell. Mondd neki, hogy romantikus film megy, mondjuk az Álmok tengere, vagy valami hasonló hülyeség. Aztán ha jön a főcím, hőbörögni kezdesz, hogy megváltoztatták a műsort, és indulsz, hogy szétverd a gépész fejét. Még ő fog nyugtatni.

Imi összehúzta a szemét.

– Biztos?

– Ki van próbálva – Dady rákacsintott Imire, és fújt egy füstkarikát. – Aztán jól markold meg a muffját a sötétben!

Imi a kvarcórát bámulta a kezén, mintha most látná először. Élete legboldogabb napja volt, amikor megjelent az iskolában ezzel a hétzenélős, beépített számológépes órával, amit a nevelőapja hozott Burgenlandból. Tulajdonképpen attól a naptól érezte, hogy nem gyerek többé. Felnézett az óráról, és megkérdezte Dadyt:

– Te láttál már?

– Micsodát?

– Muffot.

– Tízet is.

– Képen?

Kizártnak tartotta, hogy Kicsi Dady élőben is látott volna. Azt el tudta képzelni, hogy csókolózott már. De igazi muffot… Kicsi Dady elnyomta a cipője talpán a félig szívott cigit, és lebiggyesztette a száját.

– Élőben is.

– Hol?

– Maradjuk abban, hogy a nővérem muffját azt láttam. Háromszor.

Ez hihetőnek hangzott. Dadynek tényleg volt egy nővére, tizenöt éves, egy évvel idősebb Dadynél. Csúnya, szemüveges lány, nagy orral, kócos hajjal. Imi emlékezett rá. Nem volt olyan jó bőr, mint Teca, akit moziba akart hívni. Dady újabb cigarettára gyújtott, és elégedetten bámulta az ezüstözött öngyújtót a kezében.

– Szólhatok neki, ha akarod.

Imi nem értette.

– Kinek?

– Áginak. A nővéremnek. Megmutatja neked, ha akarod.

Dady leugrott a pad támlájáról, és elindult kifelé a parkból. Imi rohant utána.

– A nővéred? A nővéred megmutatja nekem a muffját?

Dady elgondolkodott. Nem is figyelt oda. Amikor Imi újra megkérdezte, hanyagul vállat vont.

– Lehetséges. Igen, nem lehetetlen.

Aztán megállt, és szúrósan Imire nézett. Úgy tudott nézni, mint Bruce Lee, mielőtt beviszi a végzetes ütést.

– Nagyon akarod?

Imi Dady nővérére gondolt. Sokszor látta az iskolában. Magas, félszeg lány, a homloka tele vörös pattanással. Egyszer az ebédlőben hallotta nevetni, amikor előtte állt a sorban. Vékony hangja volt. Imi izzadni kezdett.

– Igen – suttogta. – Nagyon!

Dady közelről belebandzsított Imi szemébe, akár egy hipnotizőr.

– Biztos akarod? Egész lelkedből?

– Igen – lehelte Imi.

Dady nagy levegőt vett.

– Odaadnád érte a hangfalakat is?

Imi kiegyenesedett. Tehát erről van szó! A két átalakított Tesla hangfalról. A gumimembrános mélyközép sugárzókról, a nyugatnémet hangváltókról, az újralakkozott dobozról, az arany hangfalselyemről. Fél évig bütykölte őket. Imi latolgatott, aztán bólintott.

–Ha egész közelről megnézhetem.

Dady átkarolta Imi vállát.

– Nem bánod meg!

Odaértek a bérházhoz. Kicsi Dady Imi kezébe nyomta félig elszívott cigijét, és felrohant a lépcsőn. Imi a falnak dőlt, és szívni kezdte Dady cigijét. Az Ifjúsági Magazinban olvasta, hogy a lányok ott ráncosak. Az osztálytársnőire gondolt, sima, piros bőrükre, kislányos arcukra. És egyszerre megértette, miért ráncosak pont ott. Mert azon a ponton már öregebbek, mint máshol, oda van nőiességük titka elrejtve. A titok, hogy miért olyan átkozottul szorgalmasak, miért bőgnek, ha rossz jegyet kapnak. Miért kell velük mindig udvariasnak lenni, és miért nincs váz a biciklijükön. És hogyan férhet ki azon az apró résen egy gyerek?

Kicsi Dady visszatért, és cinkosan Imire kacsintott.
– Az lenne a legjobb, ha most rögtön áthoznád a hangfalakat. Siess, mert már vár!

Imi visszaadta a cigit, és szaladni kezdett. Ilyen gyorsan még sosem ért a kerten át a házhoz. A vállát beverte az ajtófélfába, de nem érdekelte, rohant tovább, egyenesen a magnóhoz, tépte a vezetékeket, remegő kézzel dobálta szét az útjába kerülő könyveket. Aztán újra ott állt Dady előtt. Lihegett, bizonytalanul egyensúlyozta a kezében a két egymásra fektetett, nehéz hangfalat. Dady zavartan bámult rá.

– Hát ez gyors volt. Pedig hát, a nővérem, ugye… – Dady az öngyújtójával játszott. – Nem valami nagy szám, ha jobban meggondolom. Amúgy is, rettentő… rettentő szőrös.

Imi válasz helyett Dady kezébe nyomta a hangfalakat. Dady megrogyott a súly alatt, és most alig ért Imi válláig. Csak hebegett-habogott.

– Lehet, hogy nem lesz kedves. Elképesztő ideges természete van.

Imi félretolta Dadyt, berobogott a lakásba, és máris ott állt a lány ajtaja előtt. Nagy levegőt vett, és kopogás nélkül lenyomta a kilincset.

Ági az ágyon ült, de amikor meglátta Imit, talpra ugrott. Dühösen nézett vele farkasszemet.

– Csukd be az ajtót!

Imi becsukta. Nézték egymást. Ági most nem hordott szemüveget, a haja hátra volt kötve, és valahogy az orra sem tűnt nagynak. Az arca vörös volt, a szeme kék. Egy hajtincs az arcába hullt. Imi elvigyorodott.

– Szia!

Ági a fiú felé fordított egy óriási gázsprayt.

– Rohadt kis zsaroló! Meg ne mozdulj, mert lefújlak!

Imi nem mozdult. Pedig legszívesebben elfutott volna. Ági visszaült az ágyra, és hol jobbra, hol balra húzta széles, vastag száját.

– Ez szörnyű pofátlanság! Így megzsarolni az öcsémet! Hihetetlen, hogy milyenek a férfiak!
Hallgattak. Ági harciasan bámulta Imit, aztán vihogni kezdett. Magas, nyekergő hangja volt.

– Ilyen fiatal, aztán már ilyesmin jár az esze! Alamuszi macska nagyot ugrik!

Ági felállt az ágyról, és közelebb lépett a fiúhoz. A gázsprayt még mindig fenyegetően tartotta maga elé.

– Szóval követtél engem, kémkedtél utánam! És most megzsarolod az öcsémet! Szép kis alak vagy, elárulhatnálak a szüleidnek! Nem is sejtik, hogy a fiacskájuk szexmániás!

Imi látta, hogy Kicsi Dady csúnyán beugratta. Nézte a harcias, pattanásos lányt, és azon gondolkodott, milyen sértést vág majd a fejéhez, ha végre meg mer szólalni. De Ági nem hagyta szóhoz jutni.

– Árulkodhatsz az öcsémre nyugodtan. Engem nem érdekel, ha kirúgják a suliból. Nálam nem érsz célt ilyen hülye trükkökkel. Én nem vagyok ilyen lány, eltévesztetted az ajtót. Csak ezt akartam mondani, most már elmehetsz. Kifelé!

Imi megköszörülte a torkát.

– Egyáltalán nem tetszel.

Ági gúnyosan elmosolyodott.

– Na persze. Öcsi mindent elmesélt. De nem vagy az esetem. Pici vagy.

Imi összerándult, mintha gyomorszájon ütötték volna. A magassága volt az érzékeny pontja.

– Egyáltalán nem vagyok kicsi. Nagyobb vagyok nálad.

– Hát azt megnézem!

Ági odalépett a fiúhoz, és kihúzta magát. Nagy, kék szemei csillogtak, mintha Ági nemrég sírt volna. Az egész lány illatozott, fénylett az arca.

– Na jó. Talán egy centivel magasabb vagy. De egy fiúnak legalább tíz centivel magasabbnak kell lennie a lánynál! – Ági hirtelen közel hajolt Imi arcához. Nyitott szájjal rágózott, mentolos lehelete Imi arcába csapott. – Mikor tetszettem meg neked?

Imi még mindig azon töprengett, milyen szöveggel alázza meg a lányt. Tanácstalanul körbenézett a szobában. Klassz kis szoba volt, a falon poszter néhány énekesről, a sarokba támasztva hatalmas festmény egy riadt tekintetű, fekete nyúlról.

– Lógó fülű törpenyúl. Én festettem. Szóval, mikor tetszettem meg neked?

– Az ebédlőben. Mögötted álltam, és te nevettél. Egy zöld szemüveg volt rajtad.

Ági elhúzta a száját.

– Úúúú, az rémes volt! Bénán néztem ki benne. Most már kontaktlencsém van. Szóval, mögöttem álltál, és megtetszettem.

Imi a lány homlokát bámulta, amelynek tetejére ráfeszültek a fekete, zsíros hajszálak. Áginak a szemöldöke is fekete volt, hosszú és íves. De az orra valahogy nem volt nagy, mintha összement volna, és a szeme percről percre világosabb kékké változott. Vakította Imit.

– Igen. A nevetésed. Sokszor eszembe jut.

Hallgattak. Ági leült az ágyra, és elmosolyodott.

– Emlékszem rád a suliból. De akkor még kisebb voltál. Nagyon megváltoztál egy év alatt. Szélesebb lett a vállad. És régen a hajad is idétlenül fésülted.

Nézték egymást. Imi még mindig az orrában érezte Ági mentolos leheletét. Csak most vette észre, hogy a lány orra töve tele van pattanással. Biztos azokat keni kölnivel.

Ági szigorúan az ágyra mutatott.

– Ülj le!

Imi engedelmeskedett.

– Nem tetszik, hogy megzsaroltad az öcsém. Nagyon csúnya dolog.

Ági oldalt fordította a fejét, és Imi látta, hogy nagy, elálló fülén színjátszós fülklipszet visel.

– De ugyanakkor megértem. Azért csináltad, mert tetszem neked. Nem ítéllek el, nekem is annyi minden megfordul a fejemben. El se hinnéd. Én se vagyok ártatlan. – Ági nyerítve felnevetett. – De nem ám!

Imi megbűvölten bámulta, ahogy Ági módszeresen véresre vakar egy pattanást a homlokán.

– A lányok sincsenek fából. Minket is érdekel az ilyesmi. Ez természetes dolog. Nincs benne semmi rendkívüli. Elvégre már tizenöt éves vagyok.

Imi látta, hogy Ági arca egészen a haja tövéig elvörösödik.

– Arra gondolsz……– A fiú arcán lassan bárgyú mosoly terpeszkedett szét, mint egy sűrű tintapaca az üres papíron. – Arra gondolsz, hogy én is……

Ági félbeszakította.

– Nem gondolok semmire! Csak azt mondtam, hogy nem ítéllek el. Nagyon is megértelek.

Bámulták egymást, és egyszerre komoly és ünnepélyes lett az arcuk.

– Melyikünk kezdje? – kérdezte Imi halkan.

– Te – felelte Ági rekedten.

Egy perccel később megilletődve ültek egymás mellett. Imi újra a festményt nézte a falon.

– A te nyuszid?

Ági bólintott, de nem nézett a fiúra.

– Szegény Gusztikám elpusztult egy hónapja. Úgy bőgtem, el se tudod képzelni! Régen mindig a kaparására ébredtem.

Imi lopva a lány hasára pillantott, amelyről előbb olyan könnyedén siklott le a nadrág. Pont, mint az újságokban, amelyeket Kicsi Dadytől kapott. Mint az igazi nőknél. De amit várt, a titok, az megfejtetlen maradt.

Ági kuncogni kezdett.

– Szép kis alak vagy! Mikre rá nem veszel!

A vékony lányhang korábban sértette Imi fülét, de most olyan izgatónak találta, hogy hirtelen előre hajolt, és szájon csókolta Ágit. Összeütődött az orruk. Ági váratlanul sírva fakadt, percekbe telt, amíg Imi megnyugtatta. Akkor úja vihogni kezdett. Végül kijelentette, hogy el akar menni sétálni.

Kicsi Dadyt nem találták a lakásban sehol. Imi sejtette, hogy most pár napig nem fogja látni. Mindenesetre megígérte Áginak, hogy nem árulja be a bátyját a suliban. Azt persze nem tudta, éppen miről kell hallgatnia, mert Dady naponta elkövetett valamit, amiért büntetés járt. Az előszobában összefutottak Ági anyukájával. Ági tüntetően belekarolt Imibe, aki zavarában valami köszönésfélét mormogott.

Amikor leértek a ház elé, Iminek eszébe jutott valami.

– Hattól játszanak egy filmet. Egy……olyan romantikusat.

Ági megszorította a kezét.

– Én főleg a karatés filmeket szeretem, imádom, ahogy összetörnek a dolgok. Gyönyörű, főleg amikor kilassítják! Múltkor egy kínai filmben valakinek levágták a fejét, és bedobták a karateiskola közepére. Az összes lány sikoltozott a moziban, csak én nem. De ma valami romantikusat szeretnék látni. Olyan romantikus hangulatom van!

Futni kezdtek, hogy elérjék az előadást. Kicsi Dady egy oszlop mögül bámulta őket. Imi esetlenül lépkedett, akár egy részeg, és még ilyen távolságból is látszott, milyen idétlenül mosolyog. „Ezt már kicsinálta a Muff kapitány” – gondolta Dady, és elismeréssel bámulta a nővérét, akit az apjuk halála óta nem látott kibontott hajjal. Rágyújtott egy cigire, és elgondolkodott. Ha Muff kapitánynak akkora hatalma van, hogy még az ő girhes nővérét is megszépíti, akkor lehetne vele komolyabb üzletet is csinálni.

Dady töprengve fújta ki a füstöt, és lebiggyesztette a száját. Felnézett a borongós égre, és csodálkozva látta, hogy a gomolygó felhők lassan átváltoznak. Az egyik olyan alakú lett, mint egy hifitorony, a másik egy színes tévére hasonlított, a harmadik pedig egy tuningolt, sportkormányos Volkswagen GTI-re. Kicsi Dady elmosolyodott, a kezét a halántékához emelte, és tisztelgett Muff kapitánynak.

(2008, ősz, megjelent a RoHam Magazinban)