2012. április 4., szerda

Soha senkinek és Betyárvilág – Győri Hanna és Szántói Krisztián IBBY-díjat kapott

Győri Hanna, a vagány

(szerkesztői jegyzet)

A Móra Kiadó tavaly úgy döntött, hogy Tabu sorozatát egy sikeres német regénnyel fogja elkezdeni, amely súlyos témával, a családon belüli szexuális zaklatással foglalkozik. Szerencsére a fordítót hamar megtaláltuk: úgy alakult, hogy Győri Hannát nem a kiadó bízta meg a fordítással, hanem ő bízta meg önmagát: annyira tetszett neki a könyv, hogy felkérés nélkül lefordította az első oldalakat. Nagyon ígéretes mutatvány volt, bár egy helyen kimaradt néhány mondat, és amikor erre felhívtam Hanna figyelmét, ő azt felelte: „Ne haragudj, nagyon fáradt voltam, sajnos elaludtam. De nyugi, jól meg fogom csinálni. Bízhatsz bennem.” Hittem Hannának, és jól tettem, mert kiváló szöveget hozott. Szerettem ezt a fordítást, eredeti volt és bátor, de azért okozott nekem pár álmatlan éjszakát: néha nehezen tudtam eldönteni, hogy egy-egy merészebb fordítói megoldás a korrektség határán belül van, vagy már kívül esik azon. Most már tudom, hogy a szöveg pont ezektől a megoldásoktól lett izgalmas és stílusos – a sok mérlegelés miatt viszont lassan haladtam a munkával. Még percekkel a nyomdába küldés előtt is azon tépelődtem, hogy helyes-e a „dübörgött a halántéka” kifejezés, vagy inkább javítsam „lüktetett”-re… Győri Hanna fordítása vagányabb és sok helyütt rejtélyesebb a német eredetinél, amelyben mindig pontosan kiderül, ki a megszólaló. A magyar szöveg ebből a szempontból talányosabb, bizonyos helyeken többféleképpen értelmezhető. Győri Hanna nagy empátiával és érzékenységgel fordította le a regényt, így születhetett a kiváló stílusú német szövegből egy vele egyenrangú, irodalmilag értékes magyar szöveg.


Szántói Krisztián világa

A Móra Kiadó pár évvel ezelőtt lapozót készített Weöres Sándor Kocsi és vonat című verséből. A grafikus Szántói Krisztián volt, és amikor megláttam a lapozó realista módon megrajzolt lovait és mellettük a lila, félénken oldalra pislantó mozdonyt – akkor én Szántói-rajongó lettem. Mert aki stílustörés nélkül össze tudja kombinálni azt, amit nem lehet, sőt szinte tilos, abban kivételes fantázia és tehetség rejlik. Később minden fellelhető rajzot megnéztem Krisztiántól, és a következőre jutottam: ő egy öntörvényű, groteszk látásmódú alkotó, aki igyekszik jó iparos lenni, mert erre kényszeríti az élet. De ha egyszer megkapja azt a feladatot, amelyben fel tud oldódni, és igazán önmaga tud lenni, akkor hirtelen fel fog nőni az igazán nagyokhoz.

A Betyárvilág című könyv megrajzolása előtt Krisztián hetekig tanulmányozta a dunántúli pásztorfaragások stílusát, aztán tust ragadott, és mindennap elküldte a kiadónak az aktuális rajzokat e-mailen. Elképesztő tempóban dolgozott, gyakran több variációt készített, színezett és újra színezett – s bő egy hónap alatt elkészült a harmincöt grafikával, amelyet később még húsz, bélyeg nagyságú fejezetnyitó rajz követett. Talán az IBBY-díj, amelyet ezekért a grafikákért kapott, segíteni fog Krisztiánnak abban, hogy ő maga is megértse és elfogadja tehetségének valódi természetét. Szántói Krisztián bármikor tud kiváló iparos lenni, kivételes rajzkészségének köszönhetően bármilyen feladatot meg tud oldani. És amikor igazán művészi alkatához illő megbízást kap, akkor csodákra képes.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése