– Kínai karatefilm? Arra nem fog
eljönni. Ha meg eljön, akkor meg se várd a film végét, csak szaladj, nyakadban
a lábad, mert az ilyen csajok harapnak, rúgnak. Ha taperolod a moziban,
szétkarmolja az arcod! Volt egy ilyen harcias csajom. Ezt is ő csinálta!
Kicsi Dady kinyitotta a száját, és
mutatott valamit Iminek, amit nem lehetett látni a fogszabályzójától.
– Baromi ronda, mi?
Imi bólintott. Dady rágyújtott egy
cigire, és olyan arcot vágott, mint aki gondolkodik valamin. Imi közelebb csúszott
hozzá a pad támláján.
– Akkor mi legyen, Dady?
Kicsi Dady kifújta a füstöt.
– Hazudni kell. Mondd neki, hogy
romantikus film megy, mondjuk az Álmok tengere, vagy valami hasonló hülyeség.
Aztán ha jön a főcím, hőbörögni kezdesz, hogy megváltoztatták a műsort, és
indulsz, hogy szétverd a gépész fejét. Még ő fog nyugtatni.
Imi összehúzta a szemét.
– Biztos?
– Ki van próbálva – Dady rákacsintott
Imire, és fújt egy füstkarikát. – Aztán jól markold meg a muffját a sötétben!
Imi a kvarcórát bámulta a kezén, mintha
most látná először. Élete legboldogabb napja volt, amikor megjelent az
iskolában ezzel a hétzenélős, beépített számológépes órával, amit a nevelőapja
hozott Burgenlandból. Tulajdonképpen attól a naptól érezte, hogy nem gyerek
többé. Felnézett az óráról, és megkérdezte Dadyt:
– Te láttál már?
– Micsodát?
– Muffot.
– Tízet is.
– Képen?
Kizártnak tartotta, hogy Kicsi Dady élőben
is látott volna. Azt el tudta képzelni, hogy csókolózott már. De igazi muffot…
Kicsi Dady elnyomta a cipője talpán a félig szívott cigit, és lebiggyesztette a
száját.
– Élőben is.
– Hol?
– Maradjuk abban, hogy a nővérem muffját
azt láttam. Háromszor.
Ez hihetőnek hangzott. Dadynek tényleg volt
egy nővére, tizenöt éves, egy évvel idősebb Dadynél. Csúnya, szemüveges lány, nagy
orral, kócos hajjal. Imi emlékezett rá. Nem volt olyan jó bőr, mint Teca, akit
moziba akart hívni. Dady újabb cigarettára gyújtott, és elégedetten bámulta az
ezüstözött öngyújtót a kezében.
– Szólhatok neki, ha akarod.
Imi nem értette.
– Kinek?
– Áginak. A nővéremnek. Megmutatja neked,
ha akarod.
Dady leugrott a pad támlájáról, és
elindult kifelé a parkból. Imi rohant utána.
– A nővéred? A nővéred megmutatja nekem
a muffját?
Dady elgondolkodott. Nem is figyelt oda.
Amikor Imi újra megkérdezte, hanyagul vállat vont.
– Lehetséges. Igen, nem lehetetlen.
Aztán megállt, és szúrósan Imire nézett.
Úgy tudott nézni, mint Bruce Lee, mielőtt beviszi a végzetes ütést.
– Nagyon akarod?
Imi Dady nővérére gondolt. Sokszor látta
az iskolában. Magas, félszeg lány, a homloka tele vörös pattanással. Egyszer az
ebédlőben hallotta nevetni, amikor előtte állt a sorban. Vékony hangja volt. Imi
izzadni kezdett.
– Igen – suttogta. – Nagyon!
Dady közelről belebandzsított Imi
szemébe, akár egy hipnotizőr.
– Biztos akarod? Egész lelkedből?
– Igen – lehelte Imi.
Dady nagy levegőt vett.
– Odaadnád érte a hangfalakat is?
Imi kiegyenesedett. Tehát erről van szó!
A két átalakított Tesla hangfalról. A gumimembrános mélyközép sugárzókról, a nyugatnémet
hangváltókról, az újralakkozott dobozról, az arany hangfalselyemről. Fél évig
bütykölte őket. Imi latolgatott, aztán bólintott.
–Ha egész közelről megnézhetem.
Dady átkarolta Imi vállát.
– Nem bánod meg!
Odaértek a bérházhoz. Kicsi Dady Imi kezébe
nyomta félig elszívott cigijét, és felrohant a lépcsőn. Imi a falnak dőlt, és szívni
kezdte Dady cigijét. Az Ifjúsági Magazinban olvasta, hogy
a lányok ott ráncosak. Az osztálytársnőire gondolt, sima, piros bőrükre, kislányos
arcukra. És egyszerre megértette, miért ráncosak pont ott. Mert azon a ponton
már öregebbek, mint máshol, oda van nőiességük titka elrejtve. A titok, hogy
miért olyan átkozottul szorgalmasak, miért bőgnek, ha rossz jegyet kapnak.
Miért kell velük mindig udvariasnak lenni, és miért nincs váz a biciklijükön. És hogyan férhet
ki azon az apró résen egy gyerek?
Kicsi Dady visszatért, és cinkosan Imire
kacsintott.
– Az lenne a legjobb, ha most rögtön áthoznád
a hangfalakat. Siess, mert már vár!
Imi
visszaadta a cigit, és szaladni kezdett. Ilyen gyorsan még sosem ért a kerten
át a házhoz. A vállát beverte az ajtófélfába, de nem érdekelte, rohant tovább,
egyenesen a magnóhoz, tépte a vezetékeket, remegő kézzel dobálta szét az útjába
kerülő könyveket. Aztán újra ott állt Dady előtt. Lihegett, bizonytalanul
egyensúlyozta a kezében a két egymásra fektetett, nehéz hangfalat. Dady zavartan
bámult rá.
– Hát ez gyors volt. Pedig hát, a
nővérem, ugye… – Dady az öngyújtójával játszott. – Nem valami nagy szám, ha jobban
meggondolom. Amúgy is, rettentő… rettentő szőrös.
Imi válasz
helyett Dady kezébe nyomta a hangfalakat. Dady megrogyott a súly alatt, és most
alig ért Imi válláig. Csak hebegett-habogott.
–
Lehet, hogy
nem lesz kedves. Elképesztő ideges természete van.
Imi
félretolta Dadyt, berobogott a lakásba, és máris ott állt a lány ajtaja előtt.
Nagy levegőt vett, és kopogás nélkül lenyomta a kilincset.
Ági az ágyon
ült, de amikor meglátta Imit, talpra ugrott. Dühösen nézett vele farkasszemet.
–
Csukd be az
ajtót!
Imi
becsukta. Nézték egymást. Ági most nem hordott szemüveget, a haja hátra volt
kötve, és valahogy az orra sem tűnt nagynak. Az arca vörös volt, a szeme kék.
Egy hajtincs az arcába hullt. Imi elvigyorodott.
–
Szia!
Ági a fiú felé
fordított egy óriási gázsprayt.
–
Rohadt kis
zsaroló! Meg ne mozdulj, mert lefújlak!
Imi nem
mozdult. Pedig legszívesebben elfutott volna. Ági visszaült az ágyra, és hol
jobbra, hol balra húzta széles, vastag száját.
–
Ez szörnyű
pofátlanság! Így megzsarolni az öcsémet! Hihetetlen, hogy milyenek a férfiak!
Hallgattak.
Ági harciasan bámulta Imit, aztán vihogni kezdett. Magas, nyekergő hangja volt.
–
Ilyen
fiatal, aztán már ilyesmin jár az esze! Alamuszi macska nagyot ugrik!
Ági felállt
az ágyról, és közelebb lépett a fiúhoz. A gázsprayt még mindig fenyegetően
tartotta maga elé.
–
Szóval követtél
engem, kémkedtél utánam! És most megzsarolod az öcsémet! Szép kis alak vagy,
elárulhatnálak a szüleidnek! Nem is sejtik, hogy a fiacskájuk szexmániás!
Imi látta,
hogy Kicsi Dady csúnyán beugratta. Nézte a harcias, pattanásos lányt, és azon
gondolkodott, milyen sértést vág majd a fejéhez, ha végre meg mer szólalni. De
Ági nem hagyta szóhoz jutni.
–
Árulkodhatsz
az öcsémre nyugodtan. Engem nem érdekel, ha kirúgják a suliból. Nálam nem érsz
célt ilyen hülye trükkökkel. Én nem vagyok ilyen lány, eltévesztetted az ajtót.
Csak ezt akartam mondani, most már elmehetsz. Kifelé!
Imi
megköszörülte a torkát.
–
Egyáltalán
nem tetszel.
Ági gúnyosan
elmosolyodott.
–
Na persze.
Öcsi mindent elmesélt. De nem vagy az esetem. Pici vagy.
Imi
összerándult, mintha gyomorszájon ütötték volna. A magassága volt az érzékeny
pontja.
–
Egyáltalán
nem vagyok kicsi. Nagyobb vagyok nálad.
–
Hát azt
megnézem!
Ági
odalépett a fiúhoz, és kihúzta magát. Nagy, kék szemei csillogtak, mintha Ági
nemrég sírt volna. Az egész lány illatozott, fénylett az arca.
–
Na jó. Talán
egy centivel magasabb vagy. De egy fiúnak legalább tíz centivel magasabbnak
kell lennie a lánynál! –
Ági hirtelen
közel hajolt Imi arcához. Nyitott szájjal rágózott, mentolos lehelete Imi
arcába csapott. – Mikor tetszettem meg neked?
Imi még mindig
azon töprengett, milyen szöveggel alázza meg a lányt. Tanácstalanul körbenézett
a szobában. Klassz kis szoba volt, a falon poszter néhány énekesről, a sarokba
támasztva hatalmas festmény egy riadt tekintetű, fekete nyúlról.
–
Lógó fülű
törpenyúl. Én festettem. Szóval, mikor tetszettem meg neked?
–
Az
ebédlőben. Mögötted álltam, és te nevettél. Egy zöld szemüveg volt rajtad.
Ági elhúzta
a száját.
–
Úúúú, az
rémes volt! Bénán néztem ki benne. Most már kontaktlencsém van. Szóval,
mögöttem álltál, és megtetszettem.
Imi a lány
homlokát bámulta, amelynek tetejére ráfeszültek a fekete, zsíros hajszálak.
Áginak a szemöldöke is fekete volt, hosszú és íves. De az orra valahogy nem
volt nagy, mintha összement volna, és a szeme percről percre világosabb kékké
változott. Vakította Imit.
–
Igen. A
nevetésed. Sokszor eszembe jut.
Hallgattak.
Ági leült az ágyra, és elmosolyodott.
–
Emlékszem
rád a suliból. De akkor még kisebb voltál. Nagyon megváltoztál egy év alatt.
Szélesebb lett a vállad. És régen a hajad is idétlenül fésülted.
Nézték
egymást. Imi még mindig az orrában érezte Ági mentolos leheletét. Csak most
vette észre, hogy a lány orra töve tele van pattanással. Biztos azokat keni
kölnivel.
Ági
szigorúan az ágyra mutatott.
–
Ülj le!
Imi engedelmeskedett.
–
Nem tetszik,
hogy megzsaroltad az öcsém. Nagyon csúnya dolog.
Ági oldalt
fordította a fejét, és Imi látta, hogy nagy, elálló fülén színjátszós
fülklipszet visel.
–
De
ugyanakkor megértem. Azért csináltad, mert tetszem neked. Nem ítéllek el, nekem
is annyi minden megfordul a fejemben. El se hinnéd. Én se vagyok ártatlan. – Ági nyerítve felnevetett. – De nem ám!
Imi
megbűvölten bámulta, ahogy Ági módszeresen véresre vakar egy pattanást a
homlokán.
–
A lányok
sincsenek fából. Minket is érdekel az ilyesmi. Ez természetes dolog. Nincs
benne semmi rendkívüli. Elvégre már tizenöt éves vagyok.
Imi látta,
hogy Ági arca egészen a haja tövéig elvörösödik.
–
Arra
gondolsz……–
A fiú arcán
lassan bárgyú mosoly terpeszkedett szét, mint egy sűrű tintapaca az üres
papíron. – Arra gondolsz, hogy én is……
Ági
félbeszakította.
–
Nem gondolok
semmire! Csak azt mondtam, hogy nem ítéllek el. Nagyon is megértelek.
Bámulták
egymást, és egyszerre komoly és ünnepélyes lett az arcuk.
–
Melyikünk
kezdje? – kérdezte Imi halkan.
–
Te – felelte Ági rekedten.
Egy perccel
később megilletődve ültek egymás mellett. Imi újra a festményt nézte a falon.
–
A te
nyuszid?
Ági
bólintott, de nem nézett a fiúra.
–
Szegény
Gusztikám elpusztult egy hónapja. Úgy bőgtem, el se tudod képzelni! Régen
mindig a kaparására ébredtem.
Imi lopva a
lány hasára pillantott, amelyről előbb olyan könnyedén siklott le a nadrág.
Pont, mint az újságokban, amelyeket Kicsi Dadytől kapott. Mint az igazi nőknél.
De amit várt, a titok, az megfejtetlen maradt.
Ági kuncogni
kezdett.
–
Szép kis
alak vagy! Mikre rá nem veszel!
A vékony
lányhang korábban sértette Imi fülét, de most olyan izgatónak találta, hogy
hirtelen előre hajolt, és szájon csókolta Ágit. Összeütődött az orruk. Ági
váratlanul sírva fakadt, percekbe telt, amíg Imi megnyugtatta. Akkor úja
vihogni kezdett. Végül kijelentette, hogy el akar menni sétálni.
Kicsi Dadyt
nem találták a lakásban sehol. Imi sejtette, hogy most pár napig nem fogja
látni. Mindenesetre megígérte Áginak, hogy nem árulja be a bátyját a suliban.
Azt persze nem tudta, éppen miről kell hallgatnia, mert Dady naponta elkövetett
valamit, amiért büntetés járt. Az előszobában összefutottak Ági anyukájával.
Ági tüntetően belekarolt Imibe, aki zavarában valami köszönésfélét mormogott.
Amikor
leértek a ház elé, Iminek eszébe jutott valami.
–
Hattól
játszanak egy filmet. Egy……olyan romantikusat.
Ági
megszorította a kezét.
–
Én főleg a
karatés filmeket szeretem, imádom, ahogy összetörnek a dolgok. Gyönyörű, főleg
amikor kilassítják! Múltkor egy kínai filmben valakinek levágták a fejét, és
bedobták a karateiskola közepére. Az összes lány sikoltozott a moziban, csak én
nem. De ma valami romantikusat szeretnék látni. Olyan romantikus hangulatom
van!
Futni
kezdtek, hogy elérjék az előadást. Kicsi Dady egy oszlop mögül bámulta őket.
Imi esetlenül lépkedett, akár egy részeg, és még ilyen távolságból is látszott,
milyen idétlenül mosolyog. „Ezt már kicsinálta a Muff kapitány” – gondolta
Dady, és elismeréssel bámulta a nővérét, akit az apjuk halála óta nem látott
kibontott hajjal. Rágyújtott egy cigire, és elgondolkodott. Ha Muff kapitánynak
akkora hatalma van, hogy még az ő girhes nővérét is megszépíti, akkor lehetne
vele komolyabb üzletet is csinálni.
Dady
töprengve fújta ki a füstöt, és lebiggyesztette a száját. Felnézett a borongós égre,
és csodálkozva látta, hogy a gomolygó felhők lassan átváltoznak. Az egyik olyan
alakú lett, mint egy hifitorony, a másik egy színes tévére hasonlított, a harmadik
pedig egy tuningolt, sportkormányos Volkswagen GTI-re. Kicsi Dady elmosolyodott,
a kezét a halántékához emelte, és tisztelgett Muff kapitánynak.
(2008, ősz, megjelent a RoHam Magazinban)
My Great Web page
Premier