Helga régen író volt. Azt monda, hogy a beleélés nagyon fontos. Hogy ő a lehullott levél a fa alatt. És ő az ablaküveget zörgető szél. Meg ő a rosszéletű nő, meg a szorgalmas diák. Aztán egy reggel Helga kitépett a kockás füzetéből egy lapot, és csodálkozva hallotta, hogy a füzet azt mondja: „Aúúú, ez nagyon fájt!” Akkor Helga letette a tollat, és elment sétálni a közeli parkba. Jókedvűen jött haza, kicsit megfogta az arcát a nap, előjöttek a szeplői. Egyébként egy pénteki nap történt mindez, valamikor délelőtt kilenc és tíz között. Helga dudorászva lefőzött magának egy kávét, aztán elpakolta a füzetet a fiókja mélyére. Nem írt többé egy sort se.