APA: Az élet egy háború, Olivér. Majd megérted. Nem véletlenül vett neked a papa harci kést.
MIRA: Utállak téged, Olivér. OLIVÉR: Én is utállak,
Mira.
FANNIKA: Itt nincsenek orvosok. Ez nem igazi kórház.
Itt szellemek laknak. Az orvosok is szellemek.
ROBI BÁ: Minden nap vettem neked egy epres csokit a
büfében. De te sose jöttél, úgyhogy mindig nekem kellett megennem.
PETI: Olivér,
segíts! A nagymamám szerint megragadják az ember lelkét, és kihúzzák a
testéből. Nem akarom, hogy ezt csinálják velem.
OLIVÉR: A hazugság is lehet ajándék? MIRA: Azt hiszem,
igen.
SCARLETT: Doktor úr, tessék gyorsan jönni! Nagy baj
van! A bohócdoktor bezárkózott a mosdóba. Sírdogál, azt mondja, fél a
gyerekektől. Nem mer kiállni eléjük bohóckodni.
MIRA: Mindenkit szeretsz, csak engem nem. De nem baj. Most
leviszel a mélybe, és soha nem találkozunk többé.
OLIVÉR Pati patkány összeeszik mindenfélét, rohadt
almát, szilvás gombócot, szalonnás tésztát meg penészes sajtot, aztán rögtön
rohan a vécére.
MIRA: Tudtam, hogy eljössz. Engem nem lehet csak úgy
otthagyni.
OLIVÉR: Az ember arról beszél a legtöbbet, ami nincs.
MIRA: Repülünk, Olivér. Végre repülünk.