2012. november 14., szerda

Angyalfej

– Mi szépet csinálsz? – kérdezte anya.
– Angyalkát a fenyőfára – mondta Dorka.
– Bajszos angyalkát? – csodálkozott anya.
– Persze – felelte Dorka. – Olyan, mint apa. Egy bajszos angyal. Mindjárt megmutatom neki.
Anya elhúzta a száját.
– Hát most nem fogod megmutatni neki, mert elköltözött egy időre. Az is lehet, hogy vissza se jön. Nem angyal ő egyáltalán, csak előtted tesz úgy. Valójában az ördögre hasonlít.
Dorka tágra nyílt szemmel hallgatott. Aztán felkapta az ollót, levágta az angyal fejét, és félredobta a hulladék papírok közé. Fel akart állni az asztal mögül, de az anyja visszanyomta a székre. Együtt bámulták a levágott angyalfejet.
– Talán túloztam – szólalt meg az anya rekedten. – Apád egy olyan angyal, aki most nem angyalkodik. Te se vagy mindig jó kislány. Nem lehetünk mindig jók.
Aztán anya és lánya együtt ragasztották vissza a bajszos angyal fejét. Olyan ügyesen, hogy alig látszott meg a vágás helye.

2 megjegyzés:

  1. Talán szilánkok ezek. Esetleg ez a helyes szó. Talán egy nagy könyv részei.Örömmel várom a következőt,de most félek, hogy megint csak negyedszerre, ötödszörre tudom beírni az üzenetemet, mert a blogod rendkívül kíméletlenül kéri az az azonosítót.

    VálaszTörlés
  2. A kegyetlen blog. Ez egy jó mese lehetne! :) Sajnos nem tudom, miért ilyen kíméletlen, pedig a szerzője nem...

    VálaszTörlés