Miss Hümm

Szántói Krisztián rajza

Miss Hümm Londonban él, egy ódon ház harmadik
emeletén. Minden reggel kiül az ablakba, hátát az

ablakkeretnek dönti, vékony lábai pont végigérnek

a deszkán, ölébe teszi a könyvet, és – komoly, szinte

szigorú arccal – délig olvas. Fekete haját ilyenkor feltűzi,

néha csengőn felnevet, máskor hímzett zsebkendőt

húz elő, megtörli a szemét, és finoman orrot fúj.

Hogy kicsoda Miss Hümm? Azt senki sem tudja.

A szomszéd taxis szerint egy erdélyi gróf lánya,

az alagsori pub tulaja szerint egy román pópa

eltitkolt gyermeke, de azt is suttogják, hogy

egy olasz maffiózó szeretője. Beszélni senki

sem hallotta még, csak hümmögni. Mikor reggel

kitárja az ablakot, s kezében egy csésze kávéval

kinéz a világba, csak ennyit mond töprengve: hümm.

Ha befejez egy könyvet, és lassan, gyöngéden

végigsimít a borítóján, azt dünnyögi halkan: hümm.

S mikor kibontott hajjal, hunyorogva kinéz az

alkonyatba, elnyíló ajkai közül ámulva szökken

elő, mint finom szárnyakon lebegő vers: hümm.

Ilyenkor megáll a város szíve, tolvajok és gyilkosok

magukba néznek, hűtlen házasok megint átölelik

egymást, közepes költőknek végre eszükbe jut

a két hete keresett metafora. Erőlködve indul újra

a szív, csapódik Miss Hümm ablaka, s valaki felüvölt
a foltokba sűrűsödő, hirtelen érkező éjszakában.