2013. április 28., vasárnap

Miss Hümm


Szántói Krisztián rajza

Miss Hümm Londonban él, egy ódon ház harmadik
emeletén. Minden reggel kiül az ablakba, hátát az
ablakkeretnek dönti, vékony lábai pont végigérnek
a deszkán, ölébe teszi a könyvet, és – komoly, szinte
szigorú arccal – délig olvas. Fekete haját ilyenkor feltűzi,
néha csengőn felnevet, máskor hímzett zsebkendőt
húz elő, megtörli a szemét, és finoman orrot fúj.
Hogy kicsoda Miss Hümm? Azt senki sem tudja.
A szomszéd taxis szerint egy erdélyi gróf lánya,
az alagsori pub tulaja szerint egy román pópa
eltitkolt gyermeke, de azt is suttogják, hogy
egy olasz maffiózó szeretője. Beszélni senki
sem hallotta még, csak hümmögni. Mikor reggel
kitárja az ablakot, s kezében egy csésze kávéval
kinéz a világba, csak ennyit mond töprengve: hümm.
Ha befejez egy könyvet, és lassan, gyöngéden
végigsimít a borítóján, azt dünnyögi halkan: hümm.
S mikor kibontott hajjal, hunyorogva kinéz az
alkonyatba, elnyíló ajkai közül ámulva szökken
elő, mint finom szárnyakon lebegő vers: hümm.
Ilyenkor megáll a város szíve, tolvajok és gyilkosok
magukba néznek, hűtlen házasok megint átölelik
egymást, közepes költőknek végre eszükbe jut
a két hete keresett metafora. Erőlködve indul újra
a szív, csapódik Miss Hümm ablaka, s valaki felüvölt
a foltokba sűrűsödő, hirtelen érkező éjszakában.

2 megjegyzés:

  1. Szia Péter!
    Nagyon tetszett ez az írásod. Várom már az új könyved megjelenését. :)
    Üdv,
    Ági

    VálaszTörlés
  2. Szia Ági!
    Nagyon örülök, hogy találkoztunk a Könyvhéten. :)
    Üdvözöl: Péter

    VálaszTörlés