Betyárvilág

Március idusa

Ami jó: zongoraszó szűrődik át a másik szobából.

Ami rossz: nem ragaszthatok egy saját kis napot a szobám plafonjára, pedig jó lenne idebent egy kis természetes fény. Gondolkodom a fénycsatornán, ez egy különleges építészeti megoldás, csak nagyon drága.

Ami rossz: a politika csúnya nagy lábával beletaposott az életembe. Pár hónapja beküldtem A kék hajú lány című filmnovellámat (de régi szó) a Bálint Ágnes Műhely pályázatára. A díjazottak között voltam, találkoztam Rózsa János rendezővel, megbeszéltük, hogy tovább dolgozom a novellán. Írtam egy újabb változatot, elküldtem - aztán nem kaptam választ. Néhány nappal később olvastam, hogy elküldték Rózsa Jánost az Objektív Filmstúdió éléről, a magyar filmstúdiókat összevonták, az élükre Such György került. A Bálint Ágnes Műhely az Objektív Filmstúdió keretei között működött - és a jelek szerinte az összevonáskor megszűnt. Mindenesetre Such György nem küldött nekem levelet, hogy továbbra is számít rám.

Ami jó: az abonyi vadasparkban lefényképeztem egy majmot , aki megrázóan emberi módon lopott el a másik majomtól egy diót.

Ami rossz: Wittgensteinnek igaza van. Die Grenzen meiner Sprache bedeuten die Grenzen meiner Welt.

Ami jó: hamarosan megjelenik a Betyárvilág című könyvem, amely Komjáthy István gyűjtése alapján készült.

Ami rossz: senki sem fogja érteni, miért ír egy ilyen liberális pesti figura a betyárokról.

Ami jó: szellemes magyarázatokat tudok majd adni.

Ami rossz: nem tudok címet adni egy regénynek, amit szerkesztek.

Ami jó: még mindig szól a zongora...

A fekete bárány

Ő a fekete bárány,
Pedig nagyon is ember.
Pityunak hívják, és az eszét
Elitta állítólag,
Pedig okos volt,
Sokra vihette volna.
Ő volt a reménység
A családban, csak az ital
Meg a jelleme, az gyenge,
Emberileg problémás,
Nem úgy, mint a másik
Rokon, a Gyula, aki egy minta,
Kitüntetéssel diplomázott,
Csúcs férj, remek apa,
Egy példakép.
De a Pityut mégis jobban
Szereti mindenki, mert
Ő elrontotta az életét.

Volt egy nyulam

Volt egy nyulam.
Lógó fülű, dalmata
Amerikai törpenyúl,
Ez volt a ketrecre írva,
Amiben megláttam a boltban.
Éppen nem csinált semmit.
Ez jellemző volt rá,
Sosem csinált semmit.
Csak evett és aludt,
És néha a lábával toppantott.
Olyankor apám azt mondta,
Hívja a nyuszilányt.

De nem jött soha a nyuszilány,
Hiába hívta. Pedig segítettünk,
Toppantottam én is, apa is.
Néha még anya is. De nem.
Fricinek hívták a lógó fülű,
Dalmata amerikai törpenyulat.
De a nevére nem hallgatott
Soha. Buta kis állatka,
Mondta anyám, de nem volt
Igaza. Csak úgy tett, mert
Nem akarta, hogy ugráltassuk.
Szabad akart lenni, azt hiszem.

Egy nap aztán, péntek volt,
Üres volt a ketrece reggel.
Elugrált innen, Apa azt mondta,
Egy másik gyerekhez.
De én nem hittem neki, mert már
Öt éves voltam. Majdnem hat.
Csak egy fénykép maradt
Róla, ott lóg a falon.
Engem néz, és közben olyan,
Mint régen. Nem csinál semmit.

Blogolni kezdek