Nyuszi, az életművész

KATTINTS! Hallgasd meg a nyúl történetét a szerző műkedvelő előadásában!

– Dráma? – kérdezte reménykedve a nyuszi. – Talán menni fog, bár a memóriám már nem a régi.
– Nem mondanám, hogy dráma – felelte az ügynök, és a falat bámulta.
– Zenés darab? Az se rossz. Vígjáték is jöhet. Volt pár jó alakításom.
– Nem mondanám, hogy vígjáték – felelte az ügynök, és most a plafont nézte elmélyülten.
Hallgattak.
– Magyar nótát is tudok – szólalt meg halkan a nyuszi. – Nem az erősségem, de az is megy. Csak színpad legyen. Nem kell nagy. Egy egészen kicsi színpad is elég…
Az ügynök a fülét vakarta.
– Külvárosi óvoda. A húsvéti nyulat kell hozni. Egy kis makogás, ugrálás ide-oda. Tojásosztás esetleg.
A nyuszi bólintott, mint aki igazából sejtette.
– Szöveg nincs? – kérdezte végül. – Ne mondjak egy verset a tojásokról? Vagy a kölniről?
– Ne – mondta az ügynök.
– Vehetném szenilisre a figurát… – A nyuszi kicsit összegörnyedt. – Hozhatnám az öreg nyulat, aki otthon hagyta a tojásait. Bicegnék is…
Az ügynök az órájára pillantott.
– A klasszikus figura kell, csillogó szem, vidámság. Ez csak hakni. Sokan csinálják ilyenkor. A nagyok is.
Az ügynök felírta egy cetlire a címet, és a nyuszi mancsába nyomta. A nyuszi az ajtóból még visszanézett.
– Gondolom, répával fizetnek. Meg salátával.
– Káposztát is el tudok intézni. Tudom, hogy szereted.
Gyöngéden néztek egymásra búcsúzóul. Aztán a nyuszi kilépett a folyosóra. Ott már várta a barátnője, egy hófehér, lógó fülű nyuszika.
– Na? – kérdezte.
– Gyerekdarab. – A nyuszi kihúzta magát, mert kicsit alacsonyabb volt a nyuszilánynál. – Nem akartam, de aztán eszembe jutott az a sok nevető gyerekszem. A szeretet, ami felém árad…
– Jaj, de cuki vagy! – mondta a nyuszilány, és odasimult.
– Talán majd eltörök egy tojást. Csak a drámaiság miatt. Hogy legyen pár könnycsepp.
– Hú! – mondta a nyuszilány, és rezgett a füle. – Olyan vagány vagy…
A nyuszi közel hajolt a nyuszilány lógó, pelyhes füléhez, és belesúgta:
– Ha akarod, eljátszom neked. Csak neked. Senki másnak.
A nyuszilány kacagott, mert csiklandozta a fülét a nyuszi bajsza.
– Hát jó – súgta vissza. – Játszd el nekem, te nagy színész!
És már szaladtak is, mint két pattogó, boldog, hófehér gombolyag.