James Dean tudott így nézni annak idején: mintha
undorodna az őt körülvevő világtól, mégis mohón vágyna a kéjekre,
amelyeket adni tud. Ewan McGregor tekintete izgalmas és titokzatos, mint
ahogy a figura is az, akit játszik. Túl sokat az egész film során nem
tudunk meg róla: Nicknek hívják, helyét kereső, kallódó író, aki a
tengerbe dobja az írógépét, és beleveti magát az életbe. Egy folyami
uszályon kezd dolgozni, és minden nőt meghág, aki nem fut elég gyorsan,
korra, kinézetre és vallásra való tekintet nélkül. McGregor koitálás
közben is lenyűgöző, akár egy megbízhatóan működő gőzgép, nyugodt
magabiztossággal, sietség nélkül vágja hanyatt a nőket. A beatirodalom
rajongóinak ismerős ez a figura: az ösztöneinek élő, tehetséges, de
semmibe tartó hős, a konform társadalom beilleszkedésre képtelen, elszánt
ellendrukkere. A Young Adam a hasonló című, 1954-es, kultikus
beatregényből készült. Szerzőjének, Alexander Trocchinak könyveiért
egyként rajongott a marihuána apostola, Timothy Leary, és William
Burroughs, a korszakos Meztelen ebéd szerzője.
David Mackenzie munkája a film noir, az erotikus thriller és a romantikus film keveréke. Nem a sztori a fő erőssége, hanem a remek operatőri munkával kialakított atmoszféra, a sok-sok mesélő kép. Egzisztencialista műhöz méltóan minden a kiúttalanság érzését sugallja: a központi szimbólummá váló, lassan úszó, mindig ugyanoda visszatérő uszály, a mérsékelt tempóban, könyörtelen következetességgel fejlődő cselekmény, a sok félbemaradt és megtört lendületű epizód. Szinte az összes jelenet este, éjszaka vagy hajnalban játszódik, a képek alulvilágítottak, a zárt terek sokkolóan fénytelenek és szűkek, az alakok sokszor csak sziluettek. Egyetlen jelenet emelkedik ki telt, élénk színeivel: a főhős és a fiatal Cathie találkozása. Nick nem passzív hős, ő mozgatja az eseményeket: először kihasználja Cathie-t, később pedig elcsábít egy szexre és gyöngédségre éhes családanyát. Mindkét döntése több ember életét teszi tönkre. A történet során újabb és újabb nők tárják szét hősünknek a combjukat, de Nick életében ez a két nő marad a meghatározó. Egyikükbe sem szerelmes, de mindketten megérintik: a kívánatos, fiatal nő és a megereszkedett mellű, sóvárgó szemű családanya. A női nem két véglete.
A skót Mackenzie filmje szerény, visszafogott remekmű. Hangulata és drámai következetessége mellett kiemelkedő a színészi gárdája is: a borízű hangú, megejtően természetes Peter Mullan, a játékba testét-lelkét beleadó Tilda Swinton és a filmet a vállán cipelő Ewan McGregor. Tehetséges, sármos sztárokkal el van látva a brit és amerikai filmgyártás, de kevés olyan színész akad, aki drámai hősként ennyire rejtélyes és vonzó bír lenni, mint McGregor. Persze hiába igyekszik: álmodó tekintetű, bukott angyallal manapság legfeljebb elvadult skót filmekben találkozhatunk, ez pedig kevés ahhoz, hogy valaki Deanhez vagy Brandóhoz hasonló bálvánnyá nője ki magát. Marad a tisztes iparosmunka: Ewan megtörli izzadt homlokát, előhúzza hatalmas lézerkardját, és utazik vissza Hollywoodba.
Mozinet, 2004.
november
David Mackenzie munkája a film noir, az erotikus thriller és a romantikus film keveréke. Nem a sztori a fő erőssége, hanem a remek operatőri munkával kialakított atmoszféra, a sok-sok mesélő kép. Egzisztencialista műhöz méltóan minden a kiúttalanság érzését sugallja: a központi szimbólummá váló, lassan úszó, mindig ugyanoda visszatérő uszály, a mérsékelt tempóban, könyörtelen következetességgel fejlődő cselekmény, a sok félbemaradt és megtört lendületű epizód. Szinte az összes jelenet este, éjszaka vagy hajnalban játszódik, a képek alulvilágítottak, a zárt terek sokkolóan fénytelenek és szűkek, az alakok sokszor csak sziluettek. Egyetlen jelenet emelkedik ki telt, élénk színeivel: a főhős és a fiatal Cathie találkozása. Nick nem passzív hős, ő mozgatja az eseményeket: először kihasználja Cathie-t, később pedig elcsábít egy szexre és gyöngédségre éhes családanyát. Mindkét döntése több ember életét teszi tönkre. A történet során újabb és újabb nők tárják szét hősünknek a combjukat, de Nick életében ez a két nő marad a meghatározó. Egyikükbe sem szerelmes, de mindketten megérintik: a kívánatos, fiatal nő és a megereszkedett mellű, sóvárgó szemű családanya. A női nem két véglete.
A skót Mackenzie filmje szerény, visszafogott remekmű. Hangulata és drámai következetessége mellett kiemelkedő a színészi gárdája is: a borízű hangú, megejtően természetes Peter Mullan, a játékba testét-lelkét beleadó Tilda Swinton és a filmet a vállán cipelő Ewan McGregor. Tehetséges, sármos sztárokkal el van látva a brit és amerikai filmgyártás, de kevés olyan színész akad, aki drámai hősként ennyire rejtélyes és vonzó bír lenni, mint McGregor. Persze hiába igyekszik: álmodó tekintetű, bukott angyallal manapság legfeljebb elvadult skót filmekben találkozhatunk, ez pedig kevés ahhoz, hogy valaki Deanhez vagy Brandóhoz hasonló bálvánnyá nője ki magát. Marad a tisztes iparosmunka: Ewan megtörli izzadt homlokát, előhúzza hatalmas lézerkardját, és utazik vissza Hollywoodba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése